Predi írta:Üdv!
Első kérdés: mi választja el a v. ornatust a v. niloticustól? Nem lehet, hogy előbbi csak az utóbbi változata? Google ugyanazokat a fotókat dobta ki rá.
Nos 2 dolgot szoktak felhozni, ami alapján egyértelműsíthető a dolog. Egyik, hogy a nílusi nyelve fekete, vagy sötétkék, az ornatusé rózsaszín. A másik, ami egyértelműbb, a mellső és hátsó lábak közt lévő sávok száma, ez az ornatusnál 4-5, de maximum 5, a niloticusnál 6-8, de minimum 6. Tehát ezek a legegyértelműbb jelek. A sávok száma alapján a legegyszerűbb az elkülönítés, de ne a vállaktól számold, mert a noliticusoknak sokszor a vállán is van sáv, a számolást a hónaljnál kell kezdeni, vagyis a vállak mögött. Illetve a legtöbb esetben az ornatus sokkal inkább fekete alapon sárga sávos, míg a niloticus zöldes sárga alapon fekete sávos.
A google-re ne alapozz nagyon dolgokat, mert csak felületesen nyújt segítséget...ha nem tudja az ember, hogy mit keressen akkor félrevezető lehet.
Kukkantsd csak meg ezt, ez az egyik leghasznosabb varánuszos oldal:
http://www.varanus.nl/
- Ez egy niloticus, ha megszámolod a mellső lábak hónaljától a hátsó lábak lágyékáig a sávokat láthatod, hogy 6 van belőlük, és a nyelv is fekete.
- NILOTICUS xxx.jpg (102.79 KiB) Megtekintve 123 alkalommal.
- Ez egy ornatus, a sávok száma itt csak 5, és a színezetben sokkal inkább a fekete dominál. Ha megnézed a lentebbi képet az ornatusról, ott is csak 5 sáv van.
- ORNATUS xxx.jpg (152.6 KiB) Megtekintve 123 alkalommal.
- Az albinizmus egyik formája niloticusnál.
- Albínó nílusi varánusz 1.jpg (19.99 KiB) Megtekintve 123 alkalommal.
). Több búvohelyet is behelyeztem. Nagy boldogan beengedtem a kis dögöt mire az a vízben keresett menedéket, és 2 hétig ki se akart jönni, táplálékot az istennek se akart elfogadni, valahányszor a terrárium felé közeledtem heves menekülésbe kezdett...a 3. héten kezdtem aggódni az épsége miatt ezért egy 100X50X50 cm-es OSB dobozba helyeztem át, amit le is takartam, hogy semmillyen mozgást ne érzékeljen, én egy kukucskáló nyíláson át ellenőríztem. A dobozban egy búvóhely is volt, amit azonnal ki is használt. Sőt az elkövetkezendő 2 hétben ki se mozdult belőle, akármilyen táplálékot is kínáltam fel neki. Az érkezéstől számított 6. héten végre csoda történt, ímmel-ámmal elfogadta a felkínált élő 1 hetes szopóspatkányokat. Ezt követően az elkövetkezendő 2 hétben minden 2. nap kapott 5pl szopóspatit, amiket rendre el is fogyasztott. Ezen felbuzdulva visszaengedte, a szép nagy helyre ahol ugyanaz történt mint érkezéskor, az állat teljesen bestresszelt...ezúttal kb 2 hét után kivettem és ismét csak a kis dobozban próbáltam észhez téríteni. Bosszantott a dolog mert nem kevés időt, és pénzt áldoztam a terrárium elkészítésére. De be kellett látnom, hogy egy kissebb terráriumot kell építenem, aminek a szüleim sem örültek túlzottan...szóval elkészült az új, 160X80X80cm-es terrárium, aminek alapterületének 75%-át ismét csak vízfelület alkotta. A háttér kiképzése a nagy terráriuméhoz hasonlóan sok vízszintes felületből állt. A beengedést követően a forgatókönyv ismét hasonlónak bizonyult, ám csodák csodája; kb 1 hét elteltével elfogadta a felkínált szopóspatikat+némi sovány csirkemell filét. A táplálékot csak akkor volt hajlandó elfogyasztani, mikor több órára elhagytam a szobámat. Még kb fél évig játszadoztunk így egymás idegeivel, de legalább sikernek könyvelhettem el, hogy időközben elfogadta a leölt egereket (alkalmanként 3 db-ot), a csirkemell filét, kb. 4-5cm es kiskárászokat, szopóspatkányokat, némi csirke májat. Növényi táplálékot úgy juttattam belé, hogy a kishalak gyomrába salátából, répából, almából, és gyermekláncfűből álló pépet injektáltam egy fecskendővel, ez idő alatt nőtt is valamicskét. Fél év elteltével fordult elő először, hogy miközben pakolgattam be a kajás tálkákat a kis bolond a vízből kirobbanva a kezemnek rontott. Pár hét múlva már csipeszből is bátran elfogadta a táplálékot, és ha éhes volt követte a mozgásomat. Az érkezésétől számított 1 év múlva már 80cm-es, rá egy évre 110cm-es lett, és furcsa mód az elkövetkezendő 5 évben 1cm-t sem nőtt, a változatos táplálkozás ellenére sem. Lényeg, hogy jó húsban volt és én ezzel meg is voltam elégedve. Bár csipeszről fogadta el a táplálékot sohasem szelídült meg, ezért a havi 2X esedékes takarítás mindig nagy ribillióval járt. Rendre tele voltam karmolásokkal, és a farokcsapások nyomaival. Miután egy alkalommal pont a szememet találta el a farkával, jobbnak láttam egy munkavédelmi szemüveg beszerzését, mert elég kellemetlen perceket éltem át, miközben félig vakon, összekarmolászva, sajgó szemmel próbáltam fogvatartani a kis szörnyeteget. Egyébként amint kivettem a varit az egyik családtagom segítségével azonnal egy régi lepedőbe csavartuk így, a megkért rokon biztonsággal fogva tarthatta, amíg én kb fél óra alatt rendbe tettem a helyét. A visszaeresztések is mindig hasonló izgalmakkal jártak...2 emberes művelet volt. A segítőm résnyire elhúzta a tolóüveget, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam betuszkoltam a gyíkot, miközben egy összetekert pléddel folyamatosan csökkentettem a mögötte keletkező rést, majd amint a farka is a terkón belül volt a segítőm gyorsan betolta az üveget.
-jó poén tud lenni egy unalmas hétvégén a családi varánusz takarítás...